Megérkeztem

Sajnos eltelt ez a csodás hat hét!

Mint már írtam kedden este is, a csapat nagyon jó volt, szerintem nagyon jól összekovácsolódott a kezdeti súrlódások ellenére is. Szerda este olyan emberek kísértek ki bennünket, akikről nem is gondoltuk volna, és olyan emberek nem, akikről pedig feltételeztük, hogy kijönnek. Hát mindegy nem ezen múlt a boldogságunk, hisz az maga Moszkva volt szerintem. Nehéz volt a búcsú, és az elindulás is. Úgy bepakoltunk a vonatba, mintha tényleg költözködnénk egy életre.
Remélem még lesz rá alkalmam, hogy visszajöjjek ide, akár tanulni is.
Az út haza felé már nagyon gyorsan eltelt. Induláskor Moszkva rögtön egy hóeséssel búcsúztatott bennünket. Egészen Kozjatyinig havas volt a táj, hófehér annyira, hogy az ablakból befelé úgy tünt, mintha egész úton egy város mellett haladnánk el, minden ház előtt egy lámpa áll.
Kievben kiszálltunk Edittel, és megnéztük a pályaudvart. A vágányok felett van egy hosszú folyosós csarnok, amelyben büfé és váróterem van együtt.
Este ugyanígy tettünk Lvov-ban is. Vettünk sört is az estére. Filmet néztünk olvasgattunk az úton végéig, ezért is telt el az idő olyan gyorsan.
A Kárpátokban minden hófehér volt, így ismét mindent lehetett látni. Óriási szakadékok és hegy gerincek mellett mentünk el. Lavosnye után pedig 4 nagy alagút is következett.
A határokon nem volt probléma sehol. Egyedül Csapnál ilyesztettek meg bennünket. A határőr első két kérdésére nem volt nehéz válaszolni, de hogy van-e elvámolni valónk azt nem értettük. Majd megkérdezte magyarul is :). Mondtuk neki, hogy nyelvet tanultunk kint, amire a válasza csak ennyi volt: - Nem nagyon sikerült :)
Záhony után aztán sorban szálltak le a társaink közül. Dia utána Ivett és Terka, majd Alfi és Anett.
Pesten Anyu és Apu várt. Szépen leadtam a csomagokat is amit Döbrögi adott illetve amit Rókás Olgának az ügyintéző hölgynek küldtek.
Itthon már mindenk várt. Bori a nyakamba borult és azt mondta, Zdrasztvujtye doma moj brat - Üdvözöllek itthon öcsikém. Szép lassan kipakoltam, amit még mindig nem sikerült elraknom, jöttek a barátok és meséltem meséltem.... Nézték a képeket. Összesen 2300 db készült. De majd még egy két darabot szeretnék beszerezni. A kint maradottaknak és rokonoknak is megírtam, hogy épségben megérkeztem.
Most még pihenek, de a hétvége nagy részét már tanulás és annak megszervezése tölti ki majd.
Remélem a beszámolóim szórakoztatóak voltak. Ezzel szeretném ezt a blogot befejezni és lezárni. Még az esetleges utóeseményekkel jelentkezem majd, mert bízom benne, hogy lesz majd az elkezdődött ismeretségeknek folytatása esetleg egy élmény beszámolós este a többiekkel valahol.

UFF