Megérkeztem

Sajnos eltelt ez a csodás hat hét!

Mint már írtam kedden este is, a csapat nagyon jó volt, szerintem nagyon jól összekovácsolódott a kezdeti súrlódások ellenére is. Szerda este olyan emberek kísértek ki bennünket, akikről nem is gondoltuk volna, és olyan emberek nem, akikről pedig feltételeztük, hogy kijönnek. Hát mindegy nem ezen múlt a boldogságunk, hisz az maga Moszkva volt szerintem. Nehéz volt a búcsú, és az elindulás is. Úgy bepakoltunk a vonatba, mintha tényleg költözködnénk egy életre.
Remélem még lesz rá alkalmam, hogy visszajöjjek ide, akár tanulni is.
Az út haza felé már nagyon gyorsan eltelt. Induláskor Moszkva rögtön egy hóeséssel búcsúztatott bennünket. Egészen Kozjatyinig havas volt a táj, hófehér annyira, hogy az ablakból befelé úgy tünt, mintha egész úton egy város mellett haladnánk el, minden ház előtt egy lámpa áll.
Kievben kiszálltunk Edittel, és megnéztük a pályaudvart. A vágányok felett van egy hosszú folyosós csarnok, amelyben büfé és váróterem van együtt.
Este ugyanígy tettünk Lvov-ban is. Vettünk sört is az estére. Filmet néztünk olvasgattunk az úton végéig, ezért is telt el az idő olyan gyorsan.
A Kárpátokban minden hófehér volt, így ismét mindent lehetett látni. Óriási szakadékok és hegy gerincek mellett mentünk el. Lavosnye után pedig 4 nagy alagút is következett.
A határokon nem volt probléma sehol. Egyedül Csapnál ilyesztettek meg bennünket. A határőr első két kérdésére nem volt nehéz válaszolni, de hogy van-e elvámolni valónk azt nem értettük. Majd megkérdezte magyarul is :). Mondtuk neki, hogy nyelvet tanultunk kint, amire a válasza csak ennyi volt: - Nem nagyon sikerült :)
Záhony után aztán sorban szálltak le a társaink közül. Dia utána Ivett és Terka, majd Alfi és Anett.
Pesten Anyu és Apu várt. Szépen leadtam a csomagokat is amit Döbrögi adott illetve amit Rókás Olgának az ügyintéző hölgynek küldtek.
Itthon már mindenk várt. Bori a nyakamba borult és azt mondta, Zdrasztvujtye doma moj brat - Üdvözöllek itthon öcsikém. Szép lassan kipakoltam, amit még mindig nem sikerült elraknom, jöttek a barátok és meséltem meséltem.... Nézték a képeket. Összesen 2300 db készült. De majd még egy két darabot szeretnék beszerezni. A kint maradottaknak és rokonoknak is megírtam, hogy épségben megérkeztem.
Most még pihenek, de a hétvége nagy részét már tanulás és annak megszervezése tölti ki majd.
Remélem a beszámolóim szórakoztatóak voltak. Ezzel szeretném ezt a blogot befejezni és lezárni. Még az esetleges utóeseményekkel jelentkezem majd, mert bízom benne, hogy lesz majd az elkezdődött ismeretségeknek folytatása esetleg egy élmény beszámolós este a többiekkel valahol.

UFF

Paszlednyik piszal iz moskvu :( (Utolso iras Moszkvabol)

Sajnos eljott ez a pillanat, es ma eszmeltem ra, hogy milyen hamar is. Nehez most mondatba foglalnom az erzeseimet, mert annyira intenziven eltem meg az itt tartozkodasomat, hogy teljesen elszomorodom a bucsu hangulatatol.
Most is mar javaban bucsuztatnak minket a Taifoldi diakok. Veluk az utobbi egy-ket hetben ismerkedtem meg jobban es beszelgettem sokat. Egy nagyon izgalmas es sokoldalu izvilagba nyertem betekintes ma este. Csipos, es edes etelek egyben. Csilis tyukhusleves volt az elso fogas. De naluk nincs is elso meg masodik fogas elmondasuk szerint, mert mindenki azzal kezdi az etkezest amivel szeretne. Egyedul a desszert marad az etkezes vegen.
Tavaszi tekercset is keszitettek, illetve sult csirket rizzsel, amelyet tavaszi tekerecs szoszba martogattunk. Itt is lehet a Perekresztok szupermarketben kapni ilyet. Kedvesen viccelodve ismerkedunk azert az o nyelvukkel, az oroszon keresztul. Termeszetesen mindig a csunya szavakat tanulja meg a lokott diak, szoval most ezeket nem is reszleteznem. Tegnap este volt ez alol a kivetel, amikor Tanyaval az ormeny lannyal a barban beszelgettunk. Talan mar emlitettem, hogy jovore jon magyar nyelvet tanulnu Budapestre. Mar nagyon varja, mert nagyon szereti a magyarokat itt. Nagyon kedves volt, mert kaptunk tole karacsonyi udvozlo lapot, amelyben termeszetesen magyarul kivant nekunk Boldog Karacsony, sok szerencset az uj evre.
Az utolso tanitasi napom volt itt Moszkvaba, holnap menetrendszerinti piheno nap van. Pakolassal es meg egyszeri piacozassal. Tatyana Jevgenyevtol is elbucsuztunk, aki megjegyezte, hogy nagyon sok szot ismerek, amelyeket reszben mar nagyon jol hasznalok helyesen is, de meg a mondat osszetetelen van mit javitanom, mert neha osszefuggestelen amit mondok. Ezt en is eszrevettem, de arra probalok torekedni mindig, hogy megertsek amit mondani szeretnek. Am otthon is neha tulbonyolitom a mondanivalokat toltelek szavakkal, es valoszinu ez az ami bezavarhatja az itteni mondataimat :) Orulok neki hogy ilyen nagyszeru tanarok tanitottak minket, mert erzesem szerint sokat fejlodott a nyelvtani tudasom. Egyet sajnalok igazan, de erre meg otthon is van idom, hogy a targy birtokos stb esetben a fonevek vegzodeseit mindig mondtak, de nem tanitottak meg tematikusan, vagy nem adtak errol tablazatot. Otthon azert tanultunk ezekerol, de mivel itt is kezdo oroszt tanultam, ez hianyzott a tanitasbol. Viszont barmilyen kerdesunk volt, mindig valaszoltak. En ki is hasznatam ezeket, uj szavak tanulasara, hogy ne csak a helyes beszedkeszsegunk fejlodjon, hanem a szokincsemet is bovitsem. Tatjana es Olga neni munkajaval maximalisan meg vagyok elegedve. Irinaval picit szerencsetlenkedtunk, mert o csak nemetul tudott, es a csapat nagy resze inkabb angolos volt. Talan o nehezebben fejezte ki magat, Olgaval ellentetben, aki olyan inteziven gesztikulalt, hogy errol meg otthon egy stand up komediat is fogok bemutatni.
Holnapra marad pakolas problemaja, de mar most is elol van fel csomagom.
Egyszeruen zarom le most mar soraimat innen Moszkvabol. Koszonom szepen a kozremukodeset a Ballasi Intezetnek, a szallast es oktatast Puskin Intezetnek, a tamogatast Draga Szuleimnek, szeretteimnak, barataimnak.
Meg otthonrol jelentkezem, es a maradek kepeket is otthon fogom Penteken feltolteni
Puszilok mindenkit addig is

PAKA

Szuvenirbol sosem eleg

A hatalmas bucsu buli, a vasarnapot a varosban valo boklaszassal toltottuk el Dogrogivel es Ivettekkel. Folytatodott a szuvenir maradekok beszerzese, a karacsonyi ajandek vasarlast is elkeztem. Borinak, a noveremnek mar emlitettem is otthon, hogy milyen jo lesz az o ajandeka.
Az ember akar hanyszor vegig mehet az Izmaelovszki piacon, mindig talal valami uj dolgot, ami Matrijoskas. Hutomagnes, fulbevalo, fogpiszkalotarto, csorgo ecetera. Tegnapra viszont nagyon besokaltam, mar annyi mindent vettem, es picit sokallom az itt elkoltott penzt. Az mar irtam, hogy Moszkva nagyon draga, es ahogy telnek a napok, ugy egyre tobb mindent vontam meg magamtol, mert rajottem, hogy felesleges kolteni ra.
Delutani reszet a napnak egy elektronikai piacon toltottuk. A varos deli reszen talalhato, egy hatalmas piac szeru aruhaz, teli dvd-kel, es szamtalan elektronikus kutyuvel. Probaltunk keresni olcso filmeket, amiket mar itthon is lattunk, es megerthetunk oroszul. Az olcsoval volt itt is a kifogasunk. Egesz napi menesunket a Kievi palyaudvar melletti orias bevasarlo kozpontban fejeztuk be. 7 szintes, a 7. szinten egy oriasi jegpalya van a vendekszorakoztatasara, es kb. ugyan olyan arai vannak mint a GUM/nak.
Natasa unokatesom itt toltotte az elmult 3 napot Moszkvaban, nem reg indult a vonata haza Szamaraba. Tegnap sikerult vele is osszefutni este. Elmentunk egy orosz kavehazlancba. Sokoladnica a neve. Most mar sokkal jobb, hogy tudok vele beszelgetni, ha nem a legerdekesebb temakrol, de akkor is alapdolgokat mar felfogok, es ezt el is tudom mondani neki. Megterveztunk a legkozelebbi talalkozast is, mert a szilvesztert nalunk fogja tolteni. Otthon, ha minden igaz Bori mar szervezi Idaval a magyar hazibulis szilvesztert.
Holt faradtan sikerult is hazaesnunk tegnap. Balsaja Orsalya mar vart minket, mert megbeszeltuk, hogy ismet az estet filmnezessel toltjuk el. Most mar a 3 este volt ugy, hogy filmet neztunk egymas utan. Tegnap A van aki Forron szereti c. filmet neztuk meg. Annyira jo film, nagyon szeretem, no meg Merul a Monroe is benne Toni Curtis es Jack Lemonnal. Volt vagy hajnal 5 ora vegul mire a filmet is sikerul megneznunk.
A nap 9 30kor mar folytatodott is. Neki alltunk 0sszeszedni a pecseteket a tavozashoz, mert volt akinek ez tobb idot vett igenybe. Mai nap is elmaradt az ora, igy aztan volt ra ido. Delelott mar a kis emleklappal egyutt minden osszeszedtunk, igy el hagyhatjuk mar akar a kolit. Neki alltam ebedet is fozni, mert az ugy is ritka, hogy meleg etelt eszek. A viz istenert nem akart felforrni. A 6. emeleten ezzel sosem volt gondom, de az 5.en mindig. Lattak az eppen unneplo, illetve meg most is ebben a pillanatban unneplo Marokkoi es Tuniszi diakok, hogy mit szerencsetlenkedem, es meghivtak az unnepi ebedjukre. Nagyon finom leves ettem. Paprikas, kisse hazai fuszervilagu volt, tesztaval es husgomboccal. Majd a masodik fogas, pecsenye husi szeru volt salatval. Annyira kedvesek voltak. Mosolyogtak, de nem nagyon kerdezkedttek engem, inkabb en voltam az erdeklodo fel. Marokkoiul a jo etvagyat a kovetkezo: Seheje Taiba!
A maradek szabadidomet a pihennesnek szenteltem delelott es fel delutan is. Kicsit ki voltam nyulva a hosszu ejszaka utan.
Delutan pedig jott a hatalmas csokolade vasarlas az Asanba. Osszesen 9kg konfettit viszek majd haza. Annyi finomat talaltunk a kimeros pultnal, hogy csuda. Termeszetesen mindegyiket amit vinni szerettunk volna, eloszor megkostoltuk. Megsem veszek lutrit a karacsony fa ala. Meg jo, hogy lesz aki segitsen kivinni a cuccaimat a vonathoz, meg otthon levenni a vonatrol. A fulkebe is muveszet lesz harmonknak majd elferni.
UDVozlettel
Iminyo

Szuvenirbol sosem eleg