Meglátogattam a nagypapit! 2

No előbb gyorsan entereztem, és ezt a gép félreértelmezte

Szóval, folytatom ott, ahol abbahagytam az írást!

Minden rendben van itt Szamarában, addig amig tudok válaszolni a kérdésekre, és nem hadarnak. Aztán jönnek a gondok, meg a nu ladnak (jól van). Ettől függetlenül mindenki el van ájulva, hogy mennyi mindent el tudok már mondani oroszul. A tavalyi semmihez képvest ez nem is meglepő, hisz akkor még nem is tudtam igét ragozi, most meg már azért a szimpla jelen jövő és múlt időt simán elmondom.
Szóval a csütörtök estét Oleg unokatesómnál töltöttem, mert Aljonának, a feleségének a születésnapja volt! Vittem neki finom Tokaji Furmintot, nagyon ízlett Olegnek, és egy kis bonbont. Itt minden ilyesmit Konfértkának neveznek. Végre látthattam a kisbabájukat is Szerjózsát. Nagyon örülnek a kisbabának, és teljesen olyan a fényképekkel való összehasonlításban, mint az első szülőtt (sztársi) fiúk, Szása. Megbeszéltük szépen, hogy hol tanulok, meg egy csomó mindent amiről tudtam nagyjából beszélni velük.
Elkészült a szép nagy házuk is, ami van vagy 4 szintes, ha a félszint eltolásokat is belevesszük. Ők erre azt mondják, hogy ez kicsit ház, de hát egy oriási hodály, nincs mit szépíteni rajta. Hozzáteszem ők a családból azok, akiknek a a legjobban megy a dolguk. Végre ettem finom meleg éltel. Aljona apja, mi már tudtuk ezt, nagyon finoman főz és vacsorára finom vadhúst sütött és mellé rizst készített. Jöttek vendégek is az este folyamán és az volt a móka, hogy nekem elmagyarázták miről is van szó.
Másnap a reggelt rögtön a számomra fontos szavak kikeresésével folytattam. Vera néném tanitgat itt, mit mikor, hogy kell és illik mondani. Délután jött értünk Natasa, mert félútig elvitt minket Szergievszkbe. Ebben a városban lakik még másik két nagynéném és a legfontosabb, amiért eljöttem a tartományba, a mostoha nagypapám!
Tanya nénémnél lettem elszálásolva, elkisért az utra Vera néném és a kis Szása, Natasa unokatesóm fia. Rögtön az orosz fogadtatáshoz méltóan terülj asztalkám várt. 3 hatalmas pilményt alig birtam magama gyömöszkölni, mert már picit herótom van tőle. Aztán jött az esti fő atrakció! Elmentünk egy igazi orosz bányába, azaz szaunába. Kisgatyóra vetkőztünk és beültünk a szaunába. Meglocsoltuk a köveket vízzel és máris gőzszauna lett belőle. A másik érdekes szokás, hogy vényignek nevezet növényből egy kazlat összekötnek, bevizezik és azzal csapkodják egymást. Állati jó dolognak tartom, a csapkodás is klassz volt. Miután 8- 10 perc eltelt, kimentünk mert azért hosszú ideig nem egészséges bent maradni, törölközött magunkra teritettük, hogy ne fázzunk, és ettünk ittunk, mulattunk. Majd újabb 10 perc szauna. 5x 6x megismételtük, a végén lefürödtünk és hazamentünk. Óriási és nagyon klassz ceremónia volt. Meleg gőzben hideg vizzel locsoltam magamat, meg a csapkodás. Kellemes illata volt a növénynek is.
Másnap délután azaz, az már ma volt, meglátogattuk nagyapót. Nina Nikolajevna a második felesége igazi terüj asztalkámmal készült szintén. Finom sült hal, répás-káposztasalaláta, kis pilményik, saját süti ami meggyes volt és káposztás külön külön. El voltam ájulva. Nagyon finomakat főzött nekekünk. Ott volt Olga nénikém, a család egyetlen tagja, aki tud angolul is. Vera és Ancsi néném, akikhez igazából vérségileg is van közöm, néhány magyar szót tudnak csak, de az viszont pont elég ahhoz, hogy megértesse azokat a dolgokat a rokonokkal, amit amugy én magam tényleg nem tudnék felfogni és elmagyarázni. Az a pár szó ami még megmaradt kisgyermek korukból most sokszor óriási segítség.
Nagyapó is mesélte délután, hogy amikor itt volt katona, akkor jó 2000 szavas szókincse volt, ami mára már elkopott, viszont fényképnézegetés közben azért elő-előjöttek azok a szép magyara szavakak, amit anno megtanult. Papával is így nagyon jól el tudtam beszélgetni. Zusammen mindenki azon a véleményen van, hogy azokat a szavakat, amiket tudok azt szépen ejtem és jól használom és hogy tanuljak meg minél hamarabb oroszul jól beszélni.
Jó 3 órát tölthettem együtt nagyapóval, ez nekem a teljes boldogsághoz volt elég és a búcsú is könnyesre sikeredett. A fura az egészben mégis az, hogy Tánya és Olja néném illetve Nina Nikolajevnához semmi közöm mégis a legnagyobb szeretettel vártak tavaly is, és most is. Szóval itt aki a család tagja, az nagy megbecsülésben van.
Most lassan abba is hagyom az írást mert nagyon sokat gépeltem az elmúlt egy órában, illetve megyek egy Szamarai discoba bulizni Natasa unokatesómmal.
JÓéjt